-Tudom – mondta csöndesen Tracy –, de mégis meg fogsz változni, akár akarod, akár nem. Semmi nem marad ugyanaz.   Semmi, gondolta Millicent. Milyen rémes is lenne, ha az ember sosem változna… ha az élete végéig az a néhány évvel korábbi, unalmas és szégyenlős Millicent maradna. Szerencsére azonban az ember mindig változik, fejlődik, halad. (Beavatás)

Some very considerable part of the gestural language of public places that had once belonged to cigarettes now belonged to phones.

And there is the headlight, shining far down the track, glinting off the steel rails that, like all parallel lines, will meet in infinity, which is after all where this train is going.

Written By Bruce Catton

About us

Featured posts

Featured Topics

Quick Links